A félelem hithiányból fakad. A hit az önbecsülés és a helyes önértékelés alapja. Amikor oda porszem kerül, elkezdünk félni,
Elveszítjük a saját belső bizonyosságunkkal, forrásunkkal való kapcsolatot. elkezdünk kifele figyelni, kívül keressük a bizonyosságot, a megerősítéseket, a visszaigazolásokat saját értékességünkkel kapcsolatban.
Pedig az erő nem kívül van. A bizonyosság nem kívül van. A hit a fény nem kívül van.
A félelem kettészel, elvág és a megsemmisülésbe visz. Megsemmisülésbe, ami azzal kezdődik, hogy saját magadban nem bízol, hogy magadat másokhoz mérve ostorozod, hogy önmagad kicsinek látva abban az illúzióban kezdesz létezni, hogy te senki vagy. Holott senki se senki, mindenki valaki.
Mindenki egyedi és saját értéke, helye, feladata van.
A félelem ott kezdődik, amikor elveszíted a kapcsolatod saját magaddal, amikor nem az egyetlen és egyetemes belső fényforrásodhoz kapcsolódsz, hanem azt hiszed, hogy az erőt mástól, másból, magadon kívülről merítheted. Amikor azt várod, hogy majd más segít neked, amikor azt hiszed, hogy mindennek oka és következménye rajtad kívül áll.
A valóság nem ez.
A valóság az, hogy minden benned lakozik, minden benned van. A Teremtő, az ő forrása, a bizonyosság, a hit ott van benned. Amíg a félelmet táplálod, és az ő szemüvegén keresztül nézed önmagad és a világodat csak azt fogod meglátni, amit ő láttatni akar, így táplálod és erősíted. De amint hajlandó vagy a másik oldalról is megnézni önmagad, látni fogod, hogy ez illúzió és a valóság egészen mást mutat. Felfedezed önmagad nagyszerűségét, el kezdesz önmagaddal kapcsolatban lenni, kapcsolódni a Földi és Égi erőkhöz. Elkezded áramoltatni önmagadon keresztül, tudván, hogy egy a forrás teveled és határtalan, kimeríthetetlen fényforrás te magad vagy az Ég és Föld között.