Sokféle nézőpont létezik, mindenki a maga szemszögéből lát vagy akar látni mindent.
Valójában ez érthető, hiszen saját szűrőnkön keresztül látjuk a körülöttünk lévő világot, ezen keresztül véljük megérteni is. Valójában saját magunkat zárjuk be, amikor nem vagyunk hajlandóak hátralépni, és megnézni, hogy az adott esemény, történés, vagy éppen az a másik ember, aki velünk kapcsolatba kerül nem bántani, sérteni akar, csak egy új információt hozott nekünk.
Új információt, mást, olyat, amit a jelen pozíciónkban nem látunk, vagy nem akarunk látni, mert nem illik bele, vagy éppen túlságosan is beleillik az eddig kialakított képünkbe.
A másik meglátása, és arra való törekvés, hogy nyitottak legyünk mindenre, ami más, mint a megszokott, más, mint amit mi magunk evidenciaként tudunk, a kulcsa annak, hogy ne ragadjunk le, hogy képesek legyünk mozdulni, cselekedni, áramolni.
Áramolni.
Aki nem lát, nem képes másképp látni, az nem tud áramolni se, se el- és befogadni, se cselekedni, se alkotni, se teremteni. Bedugul, befásul, lemarad.
Lemarad a saját életéről…ezért fontos, hogy mindig lássuk önmagunkat is, ismerjük erőinket is minden oldalról. Leginkább lássunk rá önmagunkra, helyzeteinkre, kapcsolatainkra, környezetünkre.