Szeretem, ha kérdeztek. Mert a kérdések nyomán, beszélgetésekkor rendre megérkezik a témával kapcsolatban a Fényüzenet, bevillanó felismerések fűzik tovább a gondolatokat és mindig valami új tudással gyarapodhatunk, vagy meglévőt tudatosíthatunk, idézhetünk emlékezetünkbe….
Szóval kérdezzetek bátran
„Lehet-e kéretlenül imádkozni azokért, akik nem tudnak, vagy nem akarnak? Eljut az „általános” ima valahova? Ha nem kérsz konkrétan, akkor mit segítsenek az Égiek és kinek?”
Imát mondani mindig lehet. A Mezőben minden érzés, gondolat, sóhajtás, szó, vagyis minden energia hatást indít, lenyomatot hagy. Fényt, szeretetet, áldást, gyógyulást mindig lehet kérni, küldeni, ha másnak kéred, bárkinek, bármikor, csak tudd, hogy nem Te döntöd el, hogy neki mi a segítség. Azoknak is, akik nem tudnak, vagy nem akarnak, mert mondjuk, nem látnak át a fájdalmukon, a kétségbeesésükön, vagy nincsenek tudatuknál. A fizikai akadály nem teszi lehetetlenné a lélek számára, hogy az Isteni Forráshoz kapcsolódjon. Az érzések és a gondolatok kötik béklyóba. Valójában nincs olyan, hogy „általános” ima, hiszen a megfogalmazott szavaknak, mondatoknak célja van, kinyilatkoztatás részetekről. Bármit kértek magatoknak vagy másnak meg szükséges fogalmazni, át is érezni, látni, hogy az a valami él és VAN, a kérés pillanatában. És akkor, ha az összhangban van a Szent Idővel és a szabad akarat erejével, minden energia elindul a megvalósulás irányába. Ha nem így teszel az egyetlen, ami a kezedben van, ha úgy tetszik hatalmadban áll a szívedből, lelkedből szeretettel fakadó fohász: „Istenem segítsd meg!”